Bejelentés



Tudatos Átalakulás Mozgalom
A tiszta tudat forradalma

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás


Részlet a Kozmikus ember c. könyvemből

Az én utam, az alkalmazkodás útja, amihez az elfogadás elengedhetetlen. Szellemi fejlődésem első lépcsőfoka úgy 16 éves koromban nyilvánult meg. Legalábbis akkor volt az első olyan felismerésem, mely az egó téves érzelmei által ismételgetett, és valójában megérteni nem kívánt kérdések után először, a logika segítségével keresett választ. Ennek a felismerésnek a képe a mai napig él az emlékezetemben. Tudom, hogy egy sorsfordító, és jelentőségteljes felismerés volt. Igaz, hogy ma már az, amire akkor rájöttem, evidenciának, és teljesen alapvetőnek számít, de akkor, és ott, az egy nagyon nagy eredmény volt. Ami miatt pedig 16 évnek kellett eltelnie, hogy megértsek egy ilyen végtelenül egyszerű dolgot, az az volt, hogy a családi állapotok miatt, csak a saját véleményemben bíztam. Mert azt láttam, hogy a többi ember véleménye mindig problémákat szül. Ezért magamban tapasztaltam ki mindent, és vizsgáltam meg, hogy vajon helyesen látom, vagy még van mit csiszolni a képen? Örömmel jelentem, hogy mindig van mit csiszolni a képen. Sohasem látunk tökéletesen. Legalábbis ha azt hisszük, hogy tökéletes a látásmódunk, akkor az egó csapdájába estünk. A megvilágosodott, tiszta, kozmikus tudatú ember tetteiben, és érzéseiben tükröződik, hogy minden pillanatban tisztában van tökéletlenségével. de teljes tudatában van annak, hogy eredendően minden, és mindenki tökéletes.
Az emberi tudatú ember azt gondolja, hogy eredendően tökéletlen mindenki, de saját magára, mégis tökéletesként tekint. Ez pedig tetteiben, és érzéseiben is egyértelműen megmutatkozik. De ugorjunk most vissza, arra a pontra, ami az én életemben, a legfontosabb felismerés volt. Azért a legfontosabb, mert ha ezzel a meglátással, nem tudtam volna áttörni, a sablongondolkodás vastag falait, akkor a többi felismerésemet sem élhettem volna meg. Amiről most beszélni szeretnék, az tényleg egy alapfelismerés, ami szükséges ahhoz, hogy mélyebben megértsük a világunkat. Azt pedig csak remélhetem, hogy ez a gondolat, nem csak számomra jelent egy alapot, hanem te is profitálhatsz belőle. Tehát akkor alap kérdés, amit megértettem...
...Kérdésem nem is volt, inkább csak egy válasz villant fel a fejemben. Egy olyan válasz, melyben először találtam megfogható bizonyítékot, hogy az átlagemberek gondolkodása hibás, és sekély szinten érinti csak a valóságot. Biztos hallottál már olyat, hogy valakivel történt valami rossz, és elkezdte szidni a teremtőt, vagy értetlenkedve, és dühvel eltelve, kérdezgette, hogy isten hogyan engedheti meg ezt? A sok háborút, betegséget és szenvedést? Valójában azonban ezekre a kérdésekre, nem hajlandó elfogadni a választ. Mert igazából nem is a válaszok érdeklik, hanem az, hogy okolhasson valaki mást a rossz dolgokért. De mit mutat az, hogy mindig van valaki, aki hibás, de sohasem ÉN vagyok az a személy? Ez azt bizonyítja, hogy önmagára tökéletesként tekint, aki sosem hibázik. Annak ellenére, hogy tud tökéletlenségéről, tettei azt mutatják, hogy saját elméje számára, ő tökéletesebb mint a teremtő. Hiszen ha nem így gondolná, akkor magát előbb vonná felelősségre, mint a legfelsőbb EGY-et. Amiből ezt megértettem az az volt, hogy megláttam, rosszul tesszük fel a kérdéseket. Hiszen ha valaki elfogadja, vagy csak feltételezi egy teremtő tudat, isten létezését, akkor nyilván el kéne fogadnia a negatív oldal létét is, mert a logika ezt megkívánja. Ha pedig elfogadja mind a két oldalt, akkor miért a pozitívat vonja kérdőre, és okolja a negatívumokért, miért nem a negatívat. Logikus a sötétségért a napot okolni? Nem logikusabb-e az árnyat, és azt, ami az árnyat veti, és eltakarja a fényt. Hibáztathatjuk a jó időt azért, mert szokott rossz idő is lenni? Nem! Mindennek megvan a maga feladata, és ha ezzel tisztában vagyunk, akkor már annyira nagy baj nem lehet. Ennek a felismerésemnek a mélyebb értelme, hogy minden okkal történik, így mindennek van célja is. Ez pedig már egy nagyon hasznos igazság, ami segít elfogadnunk mindent, ami nem az ínyünkre való. Később azt is megértettem, hogy minden ami létezik, csak eszköz. Még mi is azok vagyunk. Saját magát csak akkor értheti meg az ember, ha saját magát vizsgálja, a saját érzékeivel. Így egyszerre válunk alannyá, és megfigyelővé, valamint megfigyelő eszközzé is. Másokat pedig szintén, csak a saját mechanizmusaink felderítésével érthetünk meg. Szeretni sem tudjuk magunkat igazán, ha nem ismerjük az eredeti énünket, és működésünket. Mint ahogy senkit sem szerethetsz igazán, akit nem ismersz. Ha még a nevét el is árulom egy olyan embernek, aki a világ másik felén él, és körbeírom a külső vonásait, akkor sem tudod igazán szeretni. És ez fordítva is igaz. Minél jobban ismersz valakit, annál jobban képes leszel megszeretni őt. A kérdés az, hogy akkor miért utálnak az emberek annyira egyes személyeket? Ha nem a szüleidet ismernéd születésedtől fogva, hanem egy olyan párt, akiket most nem igazán kedvelsz, akkor valószínűleg őket szeretnéd jobban. Hogy lehetséges ez? Hogy lehet, hogy amíg egyeseket hajlandóak vagyunk szeretni, és elfogadni a hibáikkal együtt is, addig másokban csak a hibákat látjuk, és akár gyűlölhetjük is őket? Elgondolkodtál már ezen valaha? Pedig valószínű hogy azoknak az embereknek is vannak hibái, akik hozzád közel állnak. És azoknak is van szerethető részük, akiket nem szeretsz. De miért nem szereted őket? Nehéz szeretetet adni másoknak? Azt gondolod, hogy nem térül meg? Lehetséges, mert nekem is ezt tanították. „Én minek segítsek, rajtam sem segít senki”. Vagyis azt akarták belém nevelni a szüleim, hogy ha én segítek másoknak, akkor nem fog „megtérülni” az én cselekedetem. Ez a gondolkodás, és világszemlélet az egyedüli akadálya annak, hogy az egymás iránti elfogadás, tisztelet, szeretet, és béke elárassza a világot. Egy példával talán jól szemléltethető, hogy mit is okoz a világban, ez a gondolatforma. Van egy ember, aki hazafelé menet, átvág egy réten, amin minden este keresztülsétál, amikor hazafelé igyekszik a munkából. Egy nap gázvezetékcsere miatt, egy jó mély gödröt ásnak a munkások a réten. Sajnos azonban a szalag, amivel körbehúzták a gödröt, a szeles időben elszakad. Amikor az ember ismét keresztül szeretne sétálni, a jól ismert réten, beleesik a gödörbe, és nagyon összetöri magát. Annyira, hogy nem is tud önerőből kimászni, de még kiabálni sincs ereje. Csak nyöszörög, mint aki a halálán van. Sok idő telik el, amikor is egy sötét hajnali órán arra jár egy másik ember, aki pedig éppen munkába siet. A gödröt ő sem látja, de a nyöszörgést meghallja, és ezért elkerüli a zuhanást. Megáll a gödör szélénél, és belevilágít az öngyújtójával. Látja a szerencsétlenül jártat, ahogy véresen fekszik a gödör fenekén. A pórul járt ember segítségért könyörög. Kétségbeesetten rimánkodik, hogy húzza ki a gödörből. De a szerencsésebb tudja, hogy ha elkésik a munkából, akkor kirúgják. Leszól a másiknak, hogy nem akar megállni segíteni, és hogy biztos jön majd más is erre, amikor kivilágosodik. Majd gyorsan elsiet, és otthagyja a sérültet, aki kicsivel később elhagyja a testét. Ennyi a történet. Valószínű azt mondod most magadban, hogy én biztos segítettem volna. Remélem, hogy így van. Nézzük meg kicsit a példát. Az az ember, aki szerencsétlenül járt, miért is esett bele a gödörbe. Pusztán információhiány miatt. Hiszen ha a szalag nem szakad el, akkor figyelmeztette volna, hogy ott a gödör, és kikerülhette volna. Vagy ha csak korábban megy arra, és látja, vagy esetleg valaki elmondja neki, akkor nem törte volna össze magát. Minden ami hiányzott a baj elkerüléséhez, az csak információ, hogy ott egy gödör. Ez az információ sokféleképpen eljuthatott volna hozzá, de nem így lett. Tehát nem azért esett bele, mert gonosz volt, vagy értéktelen ember. Sőt a családja nagyon várta haza. Csak az információn múlt a dolog. A másik ember pedig csak azért nem járt hasonlóképpen, mert az előző nyöszörgése, eljuttatta hozzá az információt, hogy ott van valami. Tehát gyakorlatilag annak köszönheti, hogy nem sérült meg, hogy a másik már korábban beleesett. Vagyis hálával kéne, hogy tartozzon annak, aki ott nyöszörgött fájdalmasan, mert ha nem nyöszörgött volna, akkor a másik ember törte volna össze magát. Azt látjuk tehát, hogy ha a dolgok valódi természetét nézzük, akkor az első ember megmentette a másodikat, a második pedig fontosabbnak tartotta a munkáját, mint egy idegen ember életét. A második ember ne vette észre, hogy igazából hálával tartozik sérült embertársának, és a minimum az lenne, hogy kisegítse őt a gödörből, aminek ottlétére a másik jajgatása figyelmeztette. De ő azt gondolta, hogy magának köszönheti az épségét. Csak azért, mert az információ alapján úgy döntött, hogy megáll, és meglátta a gödröt. Tehát ez a saját döntése volt, magának köszönheti, hogy nem esett baja. Nem ment elég mélyre. Ha elég mélyre megy, akkor tudta volna, hogy a sérült jajgatása nélkül, nem lett volna megfelelő információja, és nem tudott volna jó döntést hozni. Tehát a saját döntése nem az elsődleges oka annak, hogy megmenekült. Vajon mi hányszor megyünk el, ugyanígy a mélyebb okok mellett, és hagyunk cserben másokat, akiknek talán az életünket köszönhetjük? Hány ember mutatta meg előttünk a buktatókat úgy, hogy önmaga belebukott? Mi pedig milyen természetes közönnyel zárjuk ki ezeket az embereket, és határolódunk el tőlük. Miközben belső gondolatunk, melyet a büszke, és gőgös egónk gerjeszt az, hogy ő rosszabb mint mi. Ő elesett, béna, életképtelen, vagy lecsúszott személy. Már a perifériára szorult, de én nem vagyok ilyen. Én a társadalom hasznos tagja vagyok. Nem akarok keveredni, vagy kapcsolatba kerülni egy ilyen alacsonyrendű személlyel.
Az egó folyton ilyen hibákba esik, mert az egó, maga a téves én érzet. Ezért a vizsgálódásának mélysége, nem is megy a téves én-től mélyebbre. Tehát csak addig lát, hogy az a béna rosszul döntött, én meg jól, tehát kicsit sem hasonlítok rá. Ha valaki képes az egót félredobni, és hajlandó mélyebben szemlélni a világ összefüggéseit, akkor megérti, hogy ugyanolyan hálával tartozunk azoknak, akik megmutatják a rossz utat, mint azoknak, akik a helyes utat mutatják. Mindegy hogy melyik ember kerül eléd, ugyanúgy kell érezned velük szemben is. A negatív példák is a helyes irányba terelnek, éppúgy mint a pozitívak. Ez a lényeg, ami mindaddig fel nem ismert igazság lesz a társadalom szintjén, ameddig az emberek többsége nem lát túl az egó téves énképén. Most már tudod, hogy hogyan működnek ezek a dolgok, és a döntés a te kezedben van. Ez az én utam, az alkalmazkodás, és elfogadás útja."

Kakuk Bálint
idézet A kozmikus ember című könyvemből.


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?





Hírek
FIGYELEM!!!

Rendezvény felhívás!!! Rendezvény felhívás!!! Rendezvény felhívás!!!

tovább >>


Ez komoly?

Tétlenül nézzük,hogy pénzért, olajért, hatalomért MILLIÓKAT mészárolnak le háborúkban! Észre kell venned, hogy a probléma az egyénben gyökerezik! Ameddig van önpusztító egyén, addig a társadalomban is lesz szerepe, a társadalmi önpusztításnak. Addig ameddig saját magunkat hajlandóak vagyunk mérgezni, miért foglalkoznánk mások nyomorával? Ezért fontos, hogy példát mutass, és ne hallgasd el ezt senki elől, még ha nem is ért veled egyet! A fényt nem szabad elrejteni! Meg kell osztani mindenkivel, hogy egyre többen lássák az igazságot! Az egyéni tudat feletti uralom, a társadalom feletti irányítást jelenti! Ha nem beszélsz a nézeteidről, akkor hogyan találod meg, a hozzád hasonlókat? Ha csendben maradsz a hétköznapokban, akkor még mindig beleegyezel abba, hogy a te nevedben gyilkoljanak le, öregeket, nőket, gyerekeket, és férfiakat. Beleegyezel a rabszolgatartásba, kizsákmányolásba, elnyomásba, diktatúrába, terrorba, hazugságba! Nyisd hát ki a szád, és kiáltsd a világba, hogy nem mehet így tovább! Nem maradhatsz csendben! Tudatos vagy! Vállalj felelősséget a tudásodért! Cselekedj a jóért! Hívd fel a többiek figyelmét! Légy lámpás, fénymunkás, adj reményt, támogass másokat, bátoríts, és ösztönözz, mert a félelem korszakának vége! Zengje a világ a felszabadulás boldogságát, és megkönnyebbülését! Meglátod, csatlakoznak hozzád, együtt még hangosabbak leszünk, és még többen csatlakoznak. Az összefogás az egyetlen eszközünk arra, hogy szabadok legyünk. Hívj meg ebbe a csoportba annyi embert amennyit csak tudsz, mert csak rajtad múlik, hogy erősíted ezt a hullámot, vagy csendben maradsz, ameddig már túl késő lesz! Cselekedj, légy aktív, adj lendületet, és hozz változást az környezetedbe! Légy boldog :) Szeretettel, Bálint

tovább >>






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!